Select Page

UDR Kiadvány 2018

Interjú gyógyítóinkkal

Monos Vera
Budapesti Usui Dentō Ryū Kezelőhely

Mit jelent neked e Közösség tagjának lenni?

Amikor megkaptam első avatásomat még a Shiki Ryoho rendszerben, akkor annyi volt, hogy jaj de jó, tudom magam kezelni, de nem voltak rendszeres gyakorlások, nem volt közösség, nem tudtam kivel megbeszélni az élményeimet.

2008 óta, mióta a Közösség létezik, már egész más a helyzet. Jó legalább havonta összejönni, megbeszélni a tapasztalatokat, együtt gyakorolni. Együtt meditálni sokkal felemelőbb, erősebb élmény, mint amikor otthon egyedül teszem.

Jó látni, hogy vannak még emberek, akik tesznek saját magukért, egymásért és a betegekért.

Miért döntöttél úgy, hogy gyógyító leszel?

Miután megkaptam az Okuden beavatást, egyre szembetűnőbb lett, hogy milyen felesleges munkát végzek, mennyire nincs eredménye az egésznek. Hogy hiába figyelek oda, nézek utána a jogszabályoknak, a felettem állók ezt nem teszik meg és a végeredmény az, hogy úgy kell dolgoznom, ahogy ők mondják, nem pedig úgy, hogy a munkámmal segíthessek másokon. Egy darabig még kitartottam, mondván munkából élünk, de amikor azt vettem észre magamon, hogy egyre nehezebben indulok el reggel, egyre több kifogást keresek, hogy ne érjek be túl hamar, akkor rá kellett jönnöm, hogy váltani kell.

Addigra gyógyítók mellett már kezeltem én is betegeket, és amikor megkérdeztem a Tanítómat, hogy ő hogy látja, mi lenne, ha belefognék, azt mondta: igen, érett vagyok rá. Kiléptem a munkahelyemről, kialakítottam otthon kezelőhelyet és azóta kezelek. Az elején még anyagilag nehezebb volt, tartalékaim nem voltak, de kitartásom igen.

Amikor nagyobb összegre volt szükségem vagy nagyon ki kellett egy számlát fizetni, mindig jött segítség vagy egy új beteg, vagy egy baráti kölcsön formájában.

Most már a családom is jobban megérti miért is vállaltam ezt az életformát a “biztos, jól fizető munka” helyett.

Mit jelent neked betegeket kezelni?

Leegyszerűsítve egy olyan munka, ahol jól érzem magam, ahol azt gondolom értelmes, jövőbe mutató tevékenységet végzek.

De ez számomra nem munka, nem nehézség, hanem örömmel végzett tevékenység. Ahol a betegért történnek a dolgok, ahol kicsit lehet ellensúlyozni a jelenleg az egészségügyben jelenlévő embertelenséget, és ahol olyan betegségekre is van gyógymód, ami a nyugati orvoslásban még nincs.

Hogyan képzeled el a jövődet gyógyítóként?

Ezen igazság szerint nem gondolkodtam. Azt vettem észre, hogy mióta beteget kezelek és a Közösségben tevékenykedek, a dolgok és a lehetőségek “jönnek maguktól”.

Persze kell egy kósza gondolat, hogy “jó lenne”, és ha az univerzum is jónak látja, akkor úgy lesz. Ha éppen nincs szükségem arra, amit én jónak láttam, akkor nem, de tudni kell ezeket elengedni és később mindig kiderül, hogy számomra így volt jobb.

Természetesen szeretnék minél tovább kezelni és remélem sok emberen tudok majd segíteni. Ez valószínűleg nem Magyarországon lesz, mivel a jelenlegi helyzet nem kedvez ennek, de az még a jövő titka, hogy hol.

Véleményed szerint ez a módszer mennyiben más, mint a nyugati reiki?

Én kezdetben még a Shiki Ryoho rendszerben kaptam avatást, aszerint tanultam a kézpozíciókat is.
Ott meditáció nem volt, és a kézpozíciók is kötöttek voltak. Nem volt tere az intuíciónak, mint Usui eredeti módszerében. Ez jobban megfelelt a nyugati ember rohanó tempójának, odateszem a kezem, ahová mondják, csak meg kell jegyezni. Persze itt is figyelek az érzetekre, de valahogy a beteg kisebb szerepet kap.

Usui eredeti módszere azonban más. Egyrészt jobban koncentrál a betegre, a kezelő átadja magát az energiának, hagyja, hogy ő, az energia irányítson.
Az, hogy az intuíció révén találjuk meg a kezelendő területet, megtanít arra, hogy az életben is jobban figyeljünk a körülöttünk lévőkre.

A napi meditáció segít az elmélyülésben, a tudat tisztításában és a problémák megoldásában. Az eredeti módszerrel a betegek gyorsabban és nagyobb százalékban gyógyulnak.

A magyarországi közösség egyik vezetőjeként hogyan látod a Közösség jövőjét?

Amíg egyházként tevékenykedhettünk Magyarországon, és hagytak is minket dolgozni, addig jó volt a helyzet, a befolyt 1 %-okból volt lehetőség fenntartani a kezelőhelyeket és tudtunk kezelni olyan betegeket is, akiknek a hosszantartó betegség miatt nem volt pénzük a kezelést kifizetni. Annak elismertetése, hogy a kezelt betegek után normatív támogatás minket is megilletne, nem sikerült, de legalább “békén hagytak”, nem akadályozták a munkánkat. 12 kezelő helyünk működött sikeresen, ahol a betegek 80%-a gyógyult meg, 1%-t veszítettük el (ők rákos betegek voltak, akik csak a kemoterápia után jöttek kezelésre), a többiek javultak, de nem tartottak ki a teljes gyógyulásig.

Az Orbán-kormány 2012. január 1-től életbe lépett egyházi törvénye azonban rengeteg negatív változást hozott. Egyrészt már nem volt lehetőségünk egyházi 1%-ot gyűjteni csak egyesületit, valamint a Közösség hierarchiája sem teszi lehetővé az egyesületi létformát. Évről évre kevesebb beteget tudtunk ingyenesen gyógyítani, a gyógyítóknak sok ideje ment el támogatások gyűjtésére betegkezelés helyett.

Ezek folyományaként egyre több kezelőhelyet kellett bezárni, 2014 végére az összes tanító és több gyógyító is külföldre költözött. Jelenleg Magyarországon három kezelőhely működik négy gyógyítóval.

A magyar kormány az Alkotmánybíróság állásfoglalása és a strasbourgi Emberi Jogok Bíróságának ítélete ellenére nem hajlandó az egyházi törvényt megváltoztatni, sem a jogosan járó kártérítést kifizetni.

Emiatt én nem látom túl rózsásan a Közösség jövőjét, ameddig tudunk kitartunk, de azt gondolom, hogy a távolabbi jövőben külföldön fogunk tudni eredményesen dolgozni.